Karácsony: (L)együnk együtt

Tartalomjegyzék

Karácsony! Mi lesz velünk?

A Karácsony idén a coviddal karöltve görbe tükröt tart elénk. Mindannyian már-már komikusan, vagy éppen tragikusan felnagyítva láthatjuk a saját hibáinkat.

A Karácsony személyiségpróba, a magunk módján éljük meg, és a magunk módján viseljük a karácsonyi felhajtást.

Tradicionálisan, vagy racionálisan, hedonistán, hevenyészve, vagy mindent birtokló módon.

Egészségi szempontból a hedonistákkal van dolgunk. Az élvezetek halmozása a haedonista ismérve. Minden ünnep. a Karácsony és a gyász is, csak újabb ürügy a falstaffi embernek, hogy pukkadásig egye és igya magát.

A hedonizmus alapjában véve az önző emberek filozófiája, a család és a társaság is csak a dőzsölés színpada.

(L)együnk együtt.

A karácsony gondolatára a hedonistának ételek, receptek, világ végéről felhajtott ínyencségek keringenek a fejében. Ajándékozás? Ugyan!

Csak formalitás, essünk túl rajta!

A mintapéldány (minta?) elhízott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, a lakomákért epegörccsel, hasnyálmirigy gyulladással és savas visszabüfögéssel fizet, de természetesen igaz magyart ilyen csekélységek nem rettentenek vissza a bőség asztalától.

A hedonista idea az örömelvűeké, de kedvelik az anyagelvűek (“az a tied, amit megeszel”), és persze a mártírok is, mert kezdődhet a sütés-főzés!

Nos! Jöhet a sütés-főzés? Karácsony dőzsöléssel?

Nincs a dőzsölésben semmi rossz (néha), ha tudjuk, mire számítsunk, ha kicsit mértékletességet tartunk, és a spiritualitás is megmarad mellette.

A kicsi mértékletesség már azzal megvalósulhat, ha az ünnepi asztalról csak kis merőkanállal merítünk.

Majdnem biztos, hogy még így is sok lesz.

Sokk lesz!

Hozzon fényt az ünnep, és egészséget!

Bár az emberi szervezet az évezredek során a nagy zabálások, és az éhezések váltakazásának elviselésére alkalmazkodott, az utóbbi évtizedek bősége mellett az éhezési, vagy böjtölési fázis általában kimarad.

Áldás ez, vagy átok?

Mármint a bőség! Mert megbetegszünk tőle, nemcsak elhízott, hanem cukorbajos, köszvényes, szívbeteg, izületi problémás, sőt rákos is lesz tőle az emberiség.*

Minden a túlfogyasztás felé lök bennünket, főleg így ünnepek, Karácsony időszakában. És szinte biztos, hogy nem válik előnyünkre.

A kevesebb több?

Talán az a legszebb, ha mértékletesen, valódi ajándékkal készülve, egymást nem túllicitálva öltöztetjük ünneplőbe a szívünket.

Jó, és hasznos szokás lehetne, a régi nagy-családok gyakorlata, amikor egy-egy munkásabb ételből több asztalra is jutott, a sógor-koma kapott ezt, és hozott azt.

Kevesebb munka jutott egy-egy háziasszonyra, és szinte semmi nem ment kárba, nem került romlottan a szemétbe.

Baráti családok követhetnék ma is ezt a gyakorlatot. Szorosabbá fonódhatna a kötelék, és kevesebb éttermi rendeléssel kellene a családi kasszát terhelni.

Nem beszélve róla, hogy túl sok kevésbé értékes. Talán kellemesebb még egy tányér töltött káposztára vágyni (ami már elfogyott), mint az utolsó tányérral fintorogva legyűrni.