Tartalomjegyzék
Étkezési só körkép.
Jó és jobb sók. Elmondjuk miért előnyös az egyik, és árt-e a másik. Nem kell a sótól félni! A cukor rosszabb.
Mivel sózunk? Különbségek az olcsó, és a drága só között.
Mi a különbség a filléres, és a prémium árú étkezési sók között?
Az ára.
És többnyire semmi más.
Az árkülönbségek az egyes sók között kémiailag és biokémiailag semmivel sem indokolhatóak. (3)
A tisztánlátás végett fontos megjegyezni, hogy a világ összes ma fellelhető sója voltaképpen tengeri só.
A kibányászott sók keletkezése ugyanis sok-sok millió évre vezethető vissza, amikor is a Föld tektonikus mozgásainak eredményeképpen az egykori tengerekből, óceánokból elzáródott részek kiszáradásával keletkeztek a mai sóbányák.
Minden só tengeri só, de nem minden tengeri só bányászott só.
(és mi van a vegyileg előállított NaCl, nátrium-kloriddal, azaz konyhasó-val? Lehetséges, de hogy mennyire gazdaságos, azt nem tudtuk ellenőrizni. ITT)
A só legyen akár a mai értelemben vett tengeri só, asztali só vagy himalájai só nem más mint 97-99,9% nátrium-klorid.
Az étkezési sóra vonatkoztatva nincs betartandó jogszabály. Csak egy Szabvány van (lsd lent) amely nem kötelezően betartandó, de önként elfogadható.(4)
Az ‘asztali só’ viszont különbözik a többi sótól. De csak külső megjelenését tekintve.
Az asztali só előállítása során utólagos tisztítást nem végeznek, kisebb-nagyobb mennyiségű egyéb, vízben oldhatatlan ásványi anyag (pl. homok) is marad a késztermékben, ezért a szemmel látható idegen anyagok előfordulása megengedett. Csak az asztali sónál fogadható el a szürkésfehér szín, a többi sótípus csak tiszta, fehér kristályos anyagként felel meg a Szabványnak. Ezért tehát fehérítik.
Az utólagos tisztítás elmaradása miatt a himalája só is egy asztali só, történetesen a vas, mangán-ion (5), és vas-oxid, szennyeződés következtében szép rózsaszín. Ami igaz, az igaz. Tetszetős, és gusztusos. A durva szemcsés változata nagyon jó kulináris értékű.
A Himaláya só szennyezett. Szép rózsaszínre szennyezett.
Ugyanis kulináris célra használva, nagyobb sószemcséket tesznek az ételre. Az ételre kerülő nagyobb sódarabokhoz érve az ember nyelve egy úgynevezett sórobbanást él át az ízlelőbimbói segítségével, anélkül, hogy az étel maga agyon lenne sózva. Gondoljunk csak a finom sós stanglira, vagy egy klasszikus módon grillezett steak-re.
A himalya só is egy asztali só. Nem fehérítik, rózsaszínű szennyeződés van benn.
Figyeljünk az adalék anyagokra!
A jódozott sók nem véletlenül tartalmaznak jodid-iont. A jodid-ion elsődleges szerepe a szervezetben a megfelelő pajzsmirigy működés biztosítása. (az USA-ban a lisztet dúsítják jodid-ionnal, ugyanezen céllal) Éppen ezért a konyhasó jodid-ionnal való keverése közegészségügyi szempontból egy rendkívül örvendetes dolog.
A jodid-ionhoz hasonló teljesen ártalmatlan adaléka lehet a nátrium-kloridnak a kálium-klorid is. A bányászott kősók külső rétege, köznapi nevén a fedősó nem más, mint a kálium-klorid. Ennek az anyagnak az íze egyébként lágyabb, kevésbé sós, mint a konyhasónak.
A tengervízben is találhatók természetesen a nátrium-kloridtól eltérő adalékok is, igaz csak nagyon elenyésző mennyiségben. Ilyenek többet között a magnézium-klorid és a kalcium-karbonát. Ezek az anyagok például segítik a csontépítést vagy éppen a sejtek regenerálódását.
Az eddig felsorolt adalékanyagok tehát semmilyen estre sem befolyásolják negatívan az emberi egészséget. Sőt.
Van azonban egy, az étkezési sók egy részéhez hozzáadott anyag, a csomósodást gátló ,az E536, a kálium-ferro-cianid, sárgavérlúgsó. Élelmezésügyileg nem veszélyes, de vajon tényleg szükség van ilyen anyagok bevitelére a szervezetbe? Ezt döntse elmindenki maga!
Miért fizetünk tehát a prémium sók esetében többet?
Összességében egy hozzáadott illúzióért. A só viszi a show-t!
Szóval semmi nem indokolja a magas árakat, ma már a só egy alapélelmiszer (volt idő, amikor háborúztak érte)
De, mégis van egy egyedibb, kicsit más élettani hatású só:
A csökkentett Na tartalmú, vagy más néven magnéziummal dúsított só.
A kálium-ion, magnézium-ion, nátrium-ion szervezeten belüli egyensúlya visszaállításában segíthet.
Ez a belső ionegyensúly eltolódás lehet a savasodás ( nem az általánosan használt savasító étrend Brrrr!!), amelyet jól egyensúlyoz ugyan a szervezet, főleg, ha segítjük megfelelő ásványi anyagokkal. Erre sót használni főzés, és étkezés közben, egyszerűen kényelmes. (ITT)(6). Báraz ásványi anyagokat egyensúlyba hozni, már különböző étrend kiegészítő kapszulák segítségével is lehet.
A csökkentett Na tartalmú só lágyabb, kevésbé sós ízű a megszokott sóinknál, és egy icipicit kesernyésebb, ez az ételekben nem érződik. Különösen segítség a termék kisgyermekeseknek, ahol a kálium, és magnézium bejuttatása nehézkes kapszulákkal, a táplálékkal pedig nagy odafigyelést igényelne.
A só az emberi élet része. Ne higgyen senki a só-ellenes propagandának!
Az élet a sós őstengerekben keletkezett, ezért minden élőlény testnedvei sósak. Egy átlagos testsúlyú ember kb. 250 gramm sót tartalmaz.
A “csupasz majom” erős verejtékezése a só állandó pótlását és később a dezodorok felfedezését ( ;-) ) eredményezte. Az ember ősidők óta kincsként kezeli a sót ( és a zsírt, és az édeset), és gyorsan megtanulta, hol lehet sót bányászni, ill. a tengervíz lepárlásával sót hogyan lehet előállítani.
A sómítosz születése. Mit értünk hát félre?
A szervezet sótartalmát elsősorban a vese szabályozza. Ha kevés a só a táplálékban, a vese visszatartja a sót. De mi van, ha sok sót fogyasztunk?
Semmi.
Egészséges embernél a vese többet dolgozik, és szomjúság érzet keletkezik.
“Sok” alatt értjük a modern ember 10-15 gramm napi sóbevitelét.
A sok só benne van a kenyerekben, a felvágottakban, a főtt ételeinkben, a tartósított élelmiszerekben.
Figyelem, egy kis összehasonlítás!!!!!!!!!!!!
Ma Magyarországon az átlagos éves cukorfogyasztás 40-43 kg, az USA-ban ez az érték 62 kg.
A sok cukor benne van a kenyerekben, a felvágottakban, a főtt ételeinkben, a tartósított élelmiszerekben. Napi átlagos fogyasztásra levetítve ez M.O-n 109 gr/nap, az USA-ban 172 gr/nap.( ó, ha csak 10-15 gr lehetne!mint a só, amire azt mondjuk, hogy sok só! ) És itt mégsem konganak a vészharangok, nem zendül az ég, és nem dől össze a világ.
Pedig :DE. Összedől. A cukor ugyanis beépül a szervezetbe, nem ürül, mint a só, általános elhízásjárványt okoz (ehhez nem kell nagy bizonyító klinikai vizsgálat sorozat), és, ha hisszük, ha nem, a magas vérnyomás oka is a túlzott cukor ( és szénhidrát) fogyasztás. Nem a só a ludas. A só csupán a bűnbak.A fekete kos, amire rárakják a bűnöket, és kiűzik remélve, hogy a bűnöket is viszi magával (erről bővebben: ITT)
A cukorfogyasztást kell korlátozni! A só nem okoz magas vérnyomást!
A sómítoszt magáévá tette az egészségügyi politika, és évtizedek óta harsogja a média, hogy csökkentsük a sófogyasztást. Százmilliók gyötrődnek a drasztikusan lecsökkentett napi sóadag miatt, és kormányprogramokat szerveznek arra, hogy a népesség sófogyasztását akár azon az áron is lecsökkentsék, hogy az élelmiszercégeket támogatva, sószegény ételek kerüljenek forgalomba. Mindez rengeteg pénz.
Persze vannak, akik másként gondolják(1).
A sómítosz porrá omlik.
Bár az emberi nem genetikailag meglehetősen egységes, adott klímához alkalmazkodott emberfajták között alkalmazkodó genetikai mutációk terjedtek el. Emiatt másképpen takarékoskodik a szervezet a sóval. Vagy nem is takarékoskodik.
Az egyenlítői népek között alig 6% az, amelyeknél az extrém sóvisszatartásért felelős gén nem aktív, azaz nem tartja vissza a sót.
Kelet-Ázsiában ez az arány 55%
A japán rassz-ban 77%
Az európai, vagy fehér rassz-ban 80-95%.
Minden emberi rassznak másképp hat a szervezetére a só.
És ugye, itt, most az európai rassz só-reakciójáról gondolkodunk.
1984-ben az amerikai Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet nagyszabású vizsgálatot indított, 52 népcsoportnál, vizsgálták meg egzaktul a napi sófogyasztást és nem találtak kapcsolatot a sófogyasztás és a vérnyomás között, pedig volt, ahol igen sok sót fogyasztottak. Az 52 népcsoport gyakorlatilag felölelte az egész világot, kezdve a brazíliai őserdőkben élő indiánokkal és befejezve pekingi lakosokkal. A vizsgálat csapás lehetett volna a sómítoszra, de nem volt az. Mintha nem is hallottak volna róla.
Bár a korrekt, követéses vizsgálatok mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy a sófogyasztás népességszintű csökkentése -mint általános megelőző technika-, semmi előnnyel nem jár, ellenben számos kockázatot hoz magával. A drasztikus sócsökkentés depressziót, és inzulin rezisztenciát okozhat.(bővebben ITT)
Mivel az ember szereti az ízletes ételt, és ennek három meghatározója a zsír, a só, és a cukor, valamelyik drasztikus csökkentése a másik kettő megemelését hozza magával, hogy az élvezeti érték megmaradjon. Az pedig , ugye nem kérdés, hogy a nyugati társadalmakban nem az éhség az elsődleges meghatározója az élelmiszer fogyasztásnak.
Ha zsírszegényen, és só szegényen készül el egy étel, akkor hozzáadott cukorral kompenzálják a csökkenő ízélményt. Ma ez elfogadott.
Aki cukorbeteg figyeljen a sófogyasztásra! A cukrot csökkenteni kell drasztikusan, a sót pedig a vizsgálatok szerint fogyaszthatja szerint!
Na és a terhesség és sófogyasztás?
A terhességi magasvérnyomást az evolúciós medicina úgy tekinti, mint a magzat azon való igyekezetét, hogy a magasabb vérnyomással több oxigént és tápanyagot kapjon a placentán át.
Hasonló a helyzet a terhességi cukorbetegséggel, amelyet szintén a magzat idéz elő. A magzat-trükkje, hogy megemeli az anya inzulinszintjét, hogy több cukorhoz és fehérjéhez jusson, és ez arra érzékeny anyákban a hasnyálmirigy kifáradásához és következményes cukorbetegséghez vezet. Ez a sófogyasztás szempontjából azért is érdekes lehet, mert vannak arra utaló adatok, hogy a sófogyasztás csökkentése rontja a sejtek inzulinérzékenységét, ami szintén fokozza a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Nahát! Ki hitte volna?
Felvirradt a só napja.
Az idézett vizsgálatok- és még sok nem idézett-, egyértelműen kimondják, hogy a sófogyasztás csökkentése népesség szinten értelmetlen, sőt veszélyes. Vannak érzékeny személyek, akiknél káros lehet a sok só, ámde ez nem általános.
A vesebetegek és a sóérzékenyek nem tobzódhatnak a sóban, ahogy a cukorbetegek a cukorról kénytelenek részlegesen lemondani, a vesebetegek a sóról. Az azonban bizonyos, hogy egészséges emberként semmit nem előzünkl meg a csökkentett só-diétával, sőt, esetleg bajt okozhatunk magunknak.
Ajánlunk egy klassz multivitamint. (bio multivitamin ITT) , csak a vitaminok ásványi anyagok kiegyensúlyozása végett. És mindenki fogyassza kedvére a sót, jódozottat, parajdit, himalájai-t, asztalit, vagy Ősi Magnézium sót! ( ez utóbbi a csontritkulás ellen, és az ‘elsavasodás’ ellen is jó lehet, de erről egy másik ‘beszélgetés alkalmával) Étkezzünk egészségesen, és ebbe a sófogyasztás bőven belefér!
Prof.Imune
Jó egészséget!
- David A. Freeman és Diana B. Petitti 2002-ben a Journal of Epidemiology-ban azt írták, hogy bizonyos kutatók és az orvosi lapok egyszerűen politikai nyomásra favorizálták a só-hipotézist, miközben nemhogy semmi nem igazolja azt, de ráadásul a népegészségügyi programok által javasolt drasztikus sócsökkentés komoly egészségügyi veszélyeket képvisel. Miközben a sócsökkentésből nagy népegészségügyi programot csináltak, óriási propagandával és szinte vallásos megszállottsággal hirdetik, eközben minden ellentmondó tényt és vizsgálatot elhallgatnak, és háttérbe szorítanak, arra hivatkozva, hogy ne zavarjuk össze a közvéleményt.
2004-ben az Amerikai Orvosok Szövetségének Lapjában (JAMA) a tudomány meggyalázásaként írták meg, hogy az amerikai Sótermelők Szövetségének Kutatóintézete a szabad információáramlást biztosító törvény alapján megszerezte a Nemzeti Egészség Intézet kutatásának adatait, és újraelemezve kimutatta, hogy a népességszintű sócsökkentés, melyet az intézet javaslatára nemzeti ajánlásként fogadtak el, egyáltalán nem indokolt, mert csak bizonyos betegcsoportoknál javítja a vérnyomást a sóbevitel csökkentése. Persze nem nehéz hangulatot kelteni a sóipar ellen, hiszen naná, hogy növelni és nem csökkenteni akarják a sóeladást. De a világ nem ilyen egyszerű, nem biztos, hogy minden rossz nekünk, ami a tőkésnek jó. A bortermelők is majdnem elájultak az örömtől, amikor vizsgálatok kimutatták, hogy a mérsékelt vörösbor fogyasztás egészségesebb, mint a nem-fogyasztás. Nagyon jó nekik most, de ettől még nem ők találták ezt ki. (Megjegyzem, természetesen ez sem igaz, csak “ez jött ki”. Akik aztán utánaszámoltak, azokat már kevésbé idézik.) - Julian P. Midgley és munkatársai 1996-ban 56 vizsgálat adatait elemezték, és a sófogyasztás drasztikus csökkenésével magas vérnyomásúaknál 3.7 Hgmm-es (higanymilliméteres) szisztolés és 0.9 Hgmm-es diasztolés vérnyomáscsökkenést hoztak ki.
Niels A. Graudal és munkatársai 1998-ban 112 vizsgálat összevont elemzését végezték el. A magasvérnyomású embereknél drasztikus sócsökkentésre a szisztolés vérnyomás átlagban 4, a diasztolés vérnyomás 2 higanymilliméterrel (Hgmm) csökkent. Egészséges személyeknél a szisztolés vérnyomás 1.2 Hgmm-el csökkent, a diasztolés pedig nem változott. A szerzők következtetése: a sófogyasztás csökkentésének minimális a hatása.
Hugh Tunstall-Pedoe és munkatársai a Skót Szív Vizsgálatban 10 000 embert követtek 7 éven át, és azt a számukra váratlan eredményt kapták, hogy a sófogyasztás mindennemű -így a szív és érrendszeri eredetű halálozással szemben is-, védőfaktornak bizonyult. Michael H Alderman 1998-ban közölte eredményeit, 21 000 ember sófogyasztását és halálozását vizsgálva egy öt éves időszakban. Azt a meglepő eredményt kapta, hogy minél kevesebb sót fogyasztott valaki, annál valószínűbben halt meg. Külön elemezte a szív és érrendszeri betegségekből származó halálozást, és itt is ugyanazt kapta: a csökkent sófogyasztás fokozza a szívhalál valószínűségét.
Shah Ebrahim és George Davey Smith 1999-ben nyolc olyan hosszú távú vizsgálatot elemzett, amelyben sócsökkentéssel kísérelték meg a vérnyomást csökkenteni. A sófogyasztás komoly csökkentésével átlagosan 3 Hgmm-el csökkent a vérnyomás.
David A. McCarron 2000-es, egy amerikai táplálkozástudományi lapban megjelent összefoglalóját így indította: “Régóta tartja magát a feltevés, hogy a só a magas vérnyomást okozó táplálkozási mumus…de ezt a hipotézist teljes mértékben soha nem igazolták sem a kutatók sem az adatok.” Majd: “Bizonyító tények hiányában is széles körben elterjedt hiedelemmé, ill. szélsőséges ortodox tanná vált”.
Jaakko Tuomilehto és munkatársai 2001-ben közölték 13 éves követéses vizsgálatukat, melyben 2300 finn férfit és nőt vizsgáltak sófogyasztás szempontjából. Ez különösen érdekes vizsgálat, mert Finnországban extrém magas a sófogyasztás. A szívhalálozás csak az elhízott férfiaknál függött össze a sófogyasztással, a normál súlyú férfiaknál és a nőknél nem függött össze a sófogyasztás a halálozással. Más vizsgálat is az elhízottság és a szív és érrendszeri halálozás közt talált kapcsolatot, ami azt jelenti, hogy e vizsgálatokban az elhízottság és nem a só fokozta a halandóságot.
Lee Hooper és munkatársai 2002-ben 11 hosszú távú vizsgálatot elemeztek. Eredményük szerint a szisztolés vérnyomás átlagosan 1, a diasztolés vérnyomás pedig 0.6 Hgmm-el csökkent. A sófogyasztás csökkentése nem függött össze a vérnyomáscsökkenéssel! Shigeki Yamada és munkatársai 2003-ban közölték 109 ezer ember 10 éves követésének eredményét. Vizsgálták, mivel függ össze az agyvérzés kockázata, és meglepő módon a sófogyasztással nem találtak összefüggést.
Lee Hooper és munkatársai 2004-ben a Cochrane független tudományos szervezet felkérése ismét elvégezték az elérhető hosszútávú vizsgálatokat, és ismét arra következtettek, hogy a sócsökkentés hosszú távon minimális hatást fejt ki és a sócsökkentés mértéke nem állt kapcsolatban a vérnyomáscsökkenéssel, ami egyébként átlagosan kb. 1 Hgmm volt. - Dr. habil. Rohonczy János, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE), Kémiai Intézetének egyetemi docense.
- Az “Étkezési só” megnevezésű termék minőségére sem európai uniós, sem nemzeti jogszabály, illetve egyéb kötelezően betartandó szabályozás (pl. Magyar Élelmiszerkönyv irányelve) nincs hatályban. Létezik viszont az MSZ 11007:2013 számú “Étkezési só (Nátrium-klorid)” című Magyar Szabvány (továbbiakban: Szabvány), melynek alkalmazása nem kötelező érvényű, de önként elfogadható – NÉBIH.
- 2 vegyértékű a mangán(II)-ionban (Mn2+), halvány rózsaszín színű. 3 vegyértékű a mangán(III)-ionban (Mn3+), vöröses színű.
- Használatának előnyei: Ősi Magnézium só
- Elsődleges előnye a csökkentett nátriumtartalom (57%), így jótékony hatással bír a magasvérnyomás, szívroham, agyvérzés és veseproblémák megelőzésében.
- A benne található magnézium-szulfát (12%) segíti az inzulin kiválasztását a szervezetben, illetve annak megfelelő szinten tartását. A magnézium a magasvérnyomás és a cukorbetegség kialakulásának megelőzésében is fontos szerepet játszik.
- A kálium-klorid (29%) szintén fontos összetevője étkezési sónknak, mely segíti a nátrium kiürülését a szervezetből, így hozzájárulva a megfelelő vérnyomáshoz.
- Lizint (2%) is tartalmaz, mely esszenciális aminosavnak nagy szerepe van a szervezet fehérjetermelésében.
ÖSSZETEVŐK:
- 57% Sodium Chloride (Nátrium-Klorid)
- 29% Potassium Chloride (Kálium-Klorid)
- 12% Magnesium Sulphate (Magnézium-Szulfát)
- 2% Lysine Hydrochloride (Lizin-Hidroklorid)
forrás:
képek: ITT, és ITT, és ITT, és ITT
https://www.tenyek-tevhitek.hu/somitosz.htm