Tartalomjegyzék
Áldott Karácsonyt!
Áldott Karácsony talán a templomokban hangzik el. Többségünk Boldog Karácsonyt kíván, pedig áldást mondani jó. Jó érzés valóban jót kívánni. Ma már inkább csak az óvodás ünnepségeken betlehemeznek, nem készítünk Luca-széket, regölők sem járják a házakat, és rohanó világunkban hajlamosak vagyunk a karácsonyt a kötelező ajándékozással összekötni. A régmúltban gyökerező szokás továbbra is még tündöklőbbé teszi a szeretet ünnepét.
Várakozás
A karácsony nem csupán egy napra vagy hétvégére korlátozódik. A karácsonyi ünneplés már advent első napjával elkezdődik, ami a december 25-ét megelőző negyedik vasárnap, vagy másként nézve a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap. Az advent szó jelentése “eljövetel”, tehát az adventi időszak egyfajta várakozás, felkészülés az Úr eljövetelére, Jézus születésére.
Az Áldott Karácsony a család ünnepe.
De miért is? A karácsonyig tartó visszaszámláláshoz szorosan kötődik az adventi koszorú, melynek ősét 1839-ben készítette egy németalföldi evangélikus lelkész. Abban az évben 24 napos volt advent, így 24 gyertyát (20 pirosat a hétköznapokat jelölve és 4 fehéret a vasárnapoknak) helyezett egy hatalmas, örökzöldekkel díszített fakerékre.
Később a katolikus egyház is átvette ezt a hagyományt, és a koszorú letisztult, a 24 gyertya helyett csak a 4 adventi vasárnapot idéző maradt meg. Ezen túl a 4 gyertya négy fogalmat is jelképez: hit, remény, öröm és szeretet, színük pedig a katolikus szokás szerint lila és rózsaszín.
Ma az adventi koszorúk színvilága gyakran eltér ettől, de a kör alak, az örökzöld ágak és gyertyák nélkülözhetetlen elemei. Az adventi koszorú közös elkészítése, majd pedig a gyertyák meggyújtása pedig remek családi program, megalapozza a meghitt, szeretetteljes ünnepi hangulatot, és a várakozásban a fény eljövetelét ígéri. Ugyanis a Karácsony a téli napfordulóra is esik, azaz Karácsony után elkezdenek hosszabbodni a nappalok, rövidülni a sötétéség.
A gyerekek számára valószínűleg kedvesebb és izgalmasabb módja a karácsonyig tartó visszaszámlálásnak az adventi naptár. Ez a szokás szintén Németországból ered, és egy kreatív anyukának és türelmetlen kisfiának köszönhetjük. A hagyományos adventi naptár egy kartonból készített vékony dobozka, amelyen 24 ablak jelképezi a december 1. és 24. közötti napokat. Az ablakok mögött kis csokoládé darabok rejtőznek, és hát ki ne emlékezne rá gyerekkorából, milyen örömmel nyitotta ki ezeket. Felnőttként pedig ugyanekkora örömet jelent látni gyermekeink, unokáink csillogó szemét, amint az adventi naptár felé rohannak.
Ünnepi dallamok
A zene és éneklés gyakorlatilag a történelem kezdete óta szorosan kötődik az emberiség ünnepeihez, és ez alól a karácsony sem kivétel – bár ez nem volt mindig így.
A zenét sokáig túl pogánynak tartották ahhoz, hogy a kereszténység egyik legszentebb ünnepéhez kapcsolódjon. Csak Assisi Szent Ferenc idején, a 12. században vált népszerűvé a közös karácsonyi éneklés, persze ekkor még többnyire vallásos témájú dalszövegekkel. A 19. századtól aztán sorra születtek a világi karácsonyi melódiák is, amelyek közül ma is sokat éneklünk, sőt gyerekként az első dalok között vannak, amelyeket megtanulunk. Ilyen például a Csendes éj, a Mennyből az angyal és a Kiskarácsony, nagykarácsony, vagy angolszász területen a Jingle Bells.
Ugyan ma már számos modern, pop és rock karácsonyi dal született, amelyeket decemberben szinte unalomig játszanak a rádiók, a régi klasszikus művekkel nem tudnak versenyre kelni. Az ovis korunkban megtanult dalokra mindig szívesen gondolunk vissza, hiszen megannyi szép emlék fűződik hozzájuk.
Az éneklés boldogsághormont termel, ez ma már bizonyított tény. Elődeink ezt tudományosan nem tudták, de örömükben, bánatukban énekeltek. Így volt benne a kenyérben az édesanyák éneke, a jó borban a fütyörészés, a nyertes csatákban a bakák dala, Áldott az az ember, aki ma is tud énekelni, örömében , bánatában.
Minden évben ugyanazt enni? Igen!
Karácsonykor a legtöbb család ragaszkodik a hagyományos menühöz, hiszen annak megvan a saját varázsa, leginkább a család összetartozása. Szenteste valamilyen halétel (leggyakrabban halászlé vagy rántott hal) a szokás, ez a hagyomány pedig abban gyökerezik, hogy a vallási szokások szerint december 24. még a karácsony előtti böjti időszak része volt. Ennek megfelelően nem lehetett húst enni, főételnek maradt a hal. Másik felfogás szerint a hal pikkelye a pénzt, gazdagságot jelképezi, és azért fogyasztjuk, hogy a következő év anyagiak terén szerencsét hozzon. Ugyanígy a bőséget, teli kamrát idézi fel a töltött káposzta és a különféle termésekkel, magokkal készülő édesség, mint a mákos bejgli és mazsolás kalács.
Bármi legyen a karácsonyi étel, áldott hangulatban , énekelve készítsük! Adjunk hálát közben a teli asztalért, a teli kamráért/hűtőszekrényért, adjunk hálát amiért a háború elkerült bennünket.
Áldott Karácsony fenyővel.
A fiatal kivágott fa Jézus mártírságát jelképezi.
A manapság divatos gömbök az Édenkertet jelképező piros almára vezethetők vissza. A fényfüzérek az egykori égő gyertyákat, a világosság jelképeit helyettesítik. A fa tetején pedig általában egy csúcsdísz ragyog, amivel a betlehemi csillagot idézzük meg.
A legtöbb családnál részben vagy egészben minden évben ugyanazok a díszek kerülnek fel a fára. Nincs is annál szebb, mint mikor generációról generációra öröklődik egy-egy üvegdísz, és az év nagyobb részében gondosan becsomagolva őrizzük, hogy majd mi is továbbadhassuk a csillogó emlékeket.
A szavak ereje
Gondoljunk csak vissza: mikor küldtünk utoljára kézzel írt képeslapot? Boldog Karácsonyt írunk, a szocializmus előtt azonban áldott karácsony volt a jókívánsság.
Az írott szó egy kedves kép társaságában sokkal szívhez szólóbb,, mint egy elkapkodott e-mail. A jókínváságokon túl azt is üzenjük vele, hogy vettük a fáradtságot, hogy kiválasszuk a lapot, előkeressük íróasztalfiókunk mélyéről a tollat, és megírjuk a személyre szabott sorokat, majd feladjuk a postán. Éppen ezért ugyanolyan jó érzés képeslapot találni a saját postaládánkban.
Áldott Karácsonyt!
Prof.Imune