Csontritkulás ellen. Az alga jó lehet?
Mit tegyünk a csontritkulás ellen?
Green Gold Imune algát rendelek
A csontritkulás ellen, és annak kapcsán- akárcsak a többi civilizációs betegség esetén ellentétes nézetek csapnak össze.
Érvekkel támasztják alá, hogy a csontritkulás a gyógyszeripar találmánya, hogy aztán félelemkeltő propagandával a drága gyógyszereket minél szélesebb tömegekre rásózhassa a gyógyszergyártás (Moynihan és Cassels, 2005), de az is igaz, hogy Magyarországon évente 30 ezer csigolyatörés és 14 ezer csípőcsont törés történik.
A combnyaktörés következtében a betegek 20-30%-a meg is hal. Ez ijesztő. (Genti, 2007).
A hivatalos orvostudománynak lövése sincs e betegségek kialakulásának okáról és a hatékony kezelésről. Nyilván van hivatalos ‘orvosi álláspont’, a probléma csak az, hogy ha az valóban hatékony megoldás lenne, a csontritkulás ellen, akkor a számadatok nem ezt a statisztikát mutatnák.
Mozgás!
Az orvostudomány fejlettsége kiáltó ellentmondásban van az orvostudomány tehetetlenségével.
Összeseküvés elméletek születnek arról, hogy a nyugati orvoslás tekintetét elhomályosító hályogot úgy hívják: gyógyszeripar.
Hogy ebben mi az igazság itt nem cél megvitatni. De előfordulnak meghamisított vizsgálatok, egy-egy gógyszer hatékonysága tekintetében, eltúlzott eredmények, az elhallgatott mellékhatások is kiderülnek olykor-olykor.
Az igazi probléma az orvostudományban uralkodó biológiai-gép modell.
Miközben az ember egy evalúciósan fejlődő szervezet, nem pedig egy biológiai gépezet.
A semmiből kinövő ( mert a civilizációs robbanással robbant be ) csontritkulásjárványt még ma is egyszerűen kalciumhiánynak tekintik.
Az okoskodás logikus: a csontok gyengülését a csökkenő kalciumtartalom okozza, ezért csontritkulás ellen egyszerűen növelni kell a kalcium bevitelét. (ez a gépezet elmélet, naná, hogy a valóság összetettebb)
Az erős csontokért igyunk tejet?
A propaganda, a reklámok, mindig arra építkeznek, hogy amíg az emberek elhiszik a hazugságot, miért ne hazudjanak nekik.
Ugyanis a vizsgálatok kezdenek a kálciumpótlás különféle veszélyeire figyelmeztetni, de ez a tejipar*, és kalcium-pótlók gyártóit egyelőre ez nem zavarja.( figyelem, még ásványvizet is forgalmaznak kalciummal dúsítva, és az erős csontokkal reklámozva)
Ennek az egyik kézenfekvő módja a tej- és tejtermékek fogyasztásának növelése. És a közegészségügyi tanácsoknak héha vajmi kevés köze van a tudományos igazsághoz.
A több évtizedes, alapjaiban elhibázott hivatalos ajánlásnak ( figyelem, nem azt állítjuk, hogy a szándék elhibázott!!) lassan megjött a böjtje.** Tudományos, kettős vak teszttel igazolt kutatásokból kidrült, a kalciumpótlás nem a csontokba, hanem a lágyszövetekben rakódik le. (szívizomba, vesekő-, sztrók-kockázat, érelmeszesedés)
Másik hibás gyakorlat a csontritkulás ellen folytatott harban, hogy ha a csontritkulást a csontlebontó folyamatok túlsúlya okozza, gátolni kell azt, és akkor a csontok tömege nem csökken tovább. Ez is olyan logikus érv, ami cáfolhatatlan. Ám a valóság mégis fricskát mutat a logikának.
Ugyanis: a csontritkulás ellen alkalmazott csont-lebontást gátló gyógyszerek egy alapvető folyamatot, a csontok anyagának ki-be épülését gátolják. Azt a természetes rendszert, hogy a csont, mint raktár időnként ad, időnként felvesz a vérben oldott kalciumból. (ez az emésztési folyamat természetes rendje)
A hatóanyag család a csontlebontó folyamatokat gátolja, ám egyben a csontépítő folyamatokat is, így a napi mozgás során a csontokban képződő mikro sérülések nem tudnak begyógyulni, a csontok törékennyé válnak, mint az üveg, amelyet meggyengítenek a hajszálrepedések.
Konklúzió: (most már, utólag könnyű helyes következtetést levonni) a természet rendjébe beleavatkozni hiba.
Természetes módszert kell találni a contritkulás ellen is, mert a mellékhatások nagyobb bajt okozhatnak, mint maga a csontritkulás népbetegség.
És nem mellesleg jó tudni, hogy az időskori törések leggyakoribb oka az elesés, nem a csontritkulás.
A “jelenben ragadt” orvostudomány még számos ötlettel állt elő a csontritkulás magyarázatára, pl. túl sok vagy túl kevés fehérjefogyasztás, ösztrogénhiány, elsavasodás, túlzott sófogyasztás, stb. , de ezek egyike sem életképes teória, igaz, részigazság valamennyiben megfogalmazódott. Sokak csalódására még a 100 éves késéssel divatba jött D-vitamin sem az igazi válasz, bár most a legtöbb, magát felvilágosultnak tekintő orvos ebben látja a megoldást.
A D-vitamin lényegében azáltal lassítja a csontvesztést, hogy fokozza a belekben a kalcium aktív felvételét, s így a szervezet a vér kalciumszintjét nem a csontokból nyert kalciummal tartja egyensúlyban. Csakhogy ettől még a kalcium nem fog a csontokba beépülni (Szendi, 2012).
Beszéljünk a jó hírről. A csontritkulás megelőzhető, sőt visszafordítható!
Megelőzés. De hogyan?
Csontritkulás ellen természetes gyógymód!
A csontritkulás életmódbetegség, mint a legtöbb nagy nyugati típusú népbetegség. (cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, a rák…)
A természeti népek (van még ilyen manapság? ) életmódjából kikövetkeztethető, hogy magas D-vitamin szint, sok K2 vitamin, és kemény fizikai igénybevétel a csontritkulás ellen a megoldás.
A D-vitamin, és a K2 ma már pótolható étrend kiegészítőkkel, jó választás Green Gold Imune algát szedni, de az iskolai torna óra rég elmúlt, a lakosság többsége szinte nem mozog semmit. Az izmok tömegével nő a csonttömeg is, tehát nem késő elkezdeni az izom, és csontépítést.
Életmódbetegséget életmódváltással kell gyógyítani.
Ez rossz hír?
A csontritkulás ellen a recept egyszerű: sok D- és K2-vitamin és sok, izomnövekedéshez vezető mozgás. Sosem késő elkezdeni.
Green Gold Imune algát rendelek
Miért az alga komplex a jó megoldás? Mert természetes összetevőiben tartalmazza a K2 vitamint, kalciumot, a magnéziumot, a klorofillt, és hozzáadott D-vitaminnal komplex megoldás a csontritkulás megelőzésére. Persze a fizikai aktivitást a Green Gold Imune sem pótolja. :-(
Jó egészséget.
Dr.Imune
Alább a részletesebb magyarázatok, és a ‘száraz’ kutatási eredmények
*Megkezdődött a tej- és tejtermékek fogyasztásának összekapcsolása az erős csontokkal, gyermekkorától sok tejet és tejterméket kell fogyasztani. A tejtermékeken már azt is feltüntetik, hogy a napi kalciumszükséglet hány százalékát fedezik. Ez is marketingfogás.
Diane Feskanich és kutatócsoportja 1997-ben 77 761 nő 12 éves követéses vizsgálatának eredményeit publikálták. Eszerint, a legtöbb tejet fogyasztók a tejet nem ivókhoz képest 75%-kal valószínűbben szenvedtek el csípőcsonttörést (Feskanich és mtsi., 1997). Amy Joy Lanou és munkatársai 2005-ben majd 50 vizsgálat összevont elemzése alapján arra következtettek, hogy semmi nem támasztja alá azt az ajánlást, hogy gyermek- és ifjúkorban sok tejet és tejtermékek kell fogyasztani a csontok épülése érdekében (Lanou és mtsi., 2005). Legutóbb 2015-ben jelent meg 8 vizsgálat összevont elemzése: összese 267 759 ember több éves követéséből vonták le azt a következtetést, hogy a kalciumpótlás mértéke nem befolyásolta a csípőcsonttörés kockázatát (Wang és mtsi., 2005). Sőt: a napi maximum 450 mg-os kalciumbevitelhez képest a 900 mg kalciumot fogyasztóknak kétszer gyakrabban tört el a csípőcsontja (Feskanich és mtsi., 1997).
** Mark Bolland és csoportja a kalciumpótlás hatását vetette össze egészséges idős nőknél a placebotablettáéval, s mindössze 5 év alatt a kalciumpótlásban részesülők közt több mint kétszeresére nőtt a szívinfarktusok száma és 50%-kal megnőtt a sztrók kockázata is (Bolland és mtsi., 2008). Ugyanez a kutatócsoport egy másik, hét éves vizsgálatban kalciumpótlás hatására “csak” 24%-kos infarktus- és 20%-os sztrókkockázat növekedést talált (Bolland és mtsi., 2011). Egy harmadik vizsgálatban 26%-kal nőtt az infarktusok száma (Pentti és mtsi., 2009). A fokozott kalciumbevitel a vesekőképződést is elősegíti, egy 7 éves vizsgálatban napi 500 mg kalcium 17%-kal növelte meg a vesekő előfordulását (Wallace és mtsi., 2011). Azaz, a kalciumpótlás nem a csontokba, hanem a lágyszövetekben rakódik le.
***
A biszfoszfonátok: hatás helyett mellékhatás
A biszfoszfonát gyógyszercsaládot – számos nagy gyógyszercég hasonló termékét- erre fejlesztették ki. A gyógyszerek nemcsak a csontok lebomlását, hanem a felépülését is gátolják.
A csonttörés jövőbeni kockázatának erősen túlzó becslése alapján rengeteg nőnek írták és írják fel feleslegesen ezeket a veszélyes, de valójában alig hatásos gyógyszereket (Järvinen és mtsi., 2015b). Az időskori törések esésekből adódnak nagyrészt, nem a csontritkulás következményei. (Järvinen és mtsi., 2015a). A mérés az esetek felében nem jelezte előre a csípőcsonttörést (Wainwright és mtsi., 2005).
A biszfoszfonátok védőhatását eltúlozzák: egy vizsgálat szerint a csípőcsonttörés kockázatát 21%-kal, a kettőnél több csigolya összeroppanását 60%-kal csökkenti (Cummings és mtsi., 1998). Megtévesztő a relatív kockázatcsökkenéssel számolni. Ha pl. a gyógyszert nem szedő csoportban 100-ból két embernek törik el a csípője, a gyógyszercsoportban pedig csak 1-nek, akkor 50%-os relatív kockázatcsökkenésről beszélhetünk, de igazából csak 1%-kal kevesebb törés történt. Az idézett vizsgálatban valójában csak 0.2% és 0.3%-kal csökkent a törések száma. Mivel a biszfoszfonátok leállítják a csontsejtek lebomlási-felépülési ciklusát, ezzel a csontok gyógyulását is gátolják. Ezért a betegek 0.1-0.2%-ban spontán, vagy foghúzásra az állkapocscsont elhalása indul meg; a folyamat csak kezelhető, de nem állítható meg (Lo és mtsi., 2010; Párkányi és mtsi, 2011). Ezenfelül ritkán, spontán törések, nyelőcsőrák, pitvari aritmia, izomfájdalmak, stb. is elfordulhatnak biszfoszfonát szedése során (Kennel és Drake, 2009).
